- Louis Berthollet, a nagy francia kémikus állított elő először káliumklorátot, a vegyjele - és a táblára írja - KCIO3. Nos, ez az anyag szolgál alapul a jelenleg is használatos "zündhölznik"-hez (gyújtószálacskákhoz). A megolvasztott kénnel bevont fapálcikán fejet képeztek a káliumklorát-tartalmú nedves anyagból, majd megszárították. Ha ezt a pálcikát tömény kénsavba mártották - H2SO4 -, a fej lángra lobbant, meggyújtotta a ként, illetve a pálcikát. A kénsav hatására ugyanis perklórsav, HCIO4, illetve klóroxid, CIO2 keletkezik.

Meissner professzor most leteszi a krétát, és az asztalon levő pálcikát a mellette álló kis üvegcsébe mártja, majd kirántva felmutatja. A pálcikán hirtelen lobbanás, majd utána kékes lángocska ég.

Meissner professzor most leteszi a krétát, és az asztalon levő pálcikát a mellette álló kis üvegcsébe mártja, majd kirántva felmutatja. A pálcikán hirtelen lobbanás, majd utána kékes lángocska ég.

- Gondolhatják, hogy ez a gyújtószerszám igen kényelmetlen és veszélyes volt - folytatja a professzor. - Kénsavat zsebben hordani mégiscsak lehetetlen. Aztán meg ezeknek a zündhölzniknek robbanó feje szikrát és kénsavat fröcskölt. Így hát szükségessé vált, hogy valami más megoldás szülessen. Itt van tehát a probléma, amit a feltalálóknak meg kell oldaniuk. Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy új találmányok, új felfedezések - a professzor most elfújja az égő pálcikát - általában akkor jelentkeznek, amikor a szükség igényli őket. Az ipari fejlődésre, a találmányok, az új gépek, az új eszközök megteremtésére a szükségszerűség hajtja az emberiséget, másképpen fogalmazva: a technikai találmányok és felfedezések a társadalmi fejlődés igényeinek, szükségleteinek függvényei. Ha azután valamely gazdasági vagy társadalmi szükségszerűség megérik, mindig akadnak olyanok, akik valóra váltják. Megindulnak a tudatos kísérletek világszerte, s ennek eredménye, hogy ugyanabban az időben, egymástól teljesen függetlenül, többen is jelentkeznek ugyanazon jellegű felfedezésükkel. No de térjünk vissza mai témánkhoz, a "zündhölzni"-hez. John Walker 1827-ben azt észlelte, hogy a káliumkarbonát nemcsak kénsavba mártva, hanem bizonyos anyagokhoz, például kénhez dörzsölve ugyancsak lángot ad. Walker gyújtójának a fejében káliumkloráton és a kénen kívül durranó higany is van. Ezt homokkal vagy üvegporral készített dörzspapíron kell végigrántani.

 

Szavait példával illusztrálja, majd újabb képleteket ír a táblára. Az óra végén még egy

- Nos, figyeljenek! Ebben az üvegben ez a barna anyag ólomhiperoxid: PbO2, ez a másik vegyszer a kénvirág, vagyis finom eloszlású, por alakú kén, amely a kéngőz gyors lehűlésekor keletkezik. A két anyagot ebbe az üvegmozsárba töltöm. So! Így! Ha most dörzsölgetem... - és dörzsölni kezdi a mozsártörővel a két vegyszert - dörzsölgetem... meggyullad...

 

Egyre erősebben dörzsöli a sárgásbarna port, de az csak nem gyullad meg. Arcán a bosszúság kezd tükröződni.

- Nos, úgy látszik, nedvesség érte a vegyszereket, majd legközelebb bemutatom önöknek - szól a professzor, mert közben megszólalt az óra végét jelző csengő, és elhagyja a tantermet.

 

A diákok is a folyosóra tódultak, csupán egy tanuló marad bent a teremben. Irinyi János felmegy a dobogóra, megnézi a vegyszereket, közben belép hozzá a pedellus. kísérletet mutat be.

 

 - Hallom, diák úr, nem sikerült a kísérlet. A professzor úr nagyon haragos, azt mondja, nyirkos a raktár.

- Lehet, de ha kén helyett foszfort használt volna, biztos meg is gyulladt volna.

- Hát mondja meg a professzor úrnak - szólt a pedellus, és kivitte a vegyszereket a tanteremből. Irinyi pedig diáktársai után indult.

- Te Joseph, menjünk apád boltja felé - szól Irnyi jó barátjához -, kellene nekem ólompor, foszfor és választóvíz.

- Csak fel ne robbanj, János - válaszol Pressl -, gyerünk tehát a Fekete Kutyába, egy húszasból talán ki is futja.

- S ha van apádnak gumiarábikumja, azt is hozz, kérlek. Én itt megvárlak - mondja Irinyi, és Pressl belép a patikába.

- Nesze, itt van minden, sietek vissza apához - szól a kilépő Pressl, és Irinyi kezébe nyomja a csomagot. - Este majd találkozunk a Bacciban, ha ugyan közben fel nem robbantál. - Azután nevetve visszamegy a boltba. Irinyi pedig sietős léptekkel igyekszik a Maria Hilfer-Strasse felé, a kvártélyába. Ahol az egyik ház második emeletén bérelt kis udvari szobát Vig Lajos diáktársával. Együtt főzték ki a foszfort, és kenték fel a kis pálcikákra. Majd az ablakba tették száradni, és elindultak a Bacciba, hogy a többiek véletlenül se higgyék azt, hogy felrobbantak.

 

 A kis kávéház kedvelt gyülekezőhelye volt a diákoknak, ahol Irinyi épp most számol be délutáni kísérletéről.

 

- Meissner adta az ötletet akkor, amikor nem sikerült kísérlete az ólomszuperoxid- és kénvegyülettel akkor jutott eszembe, ha kén helyett foszfort használt volna, bizonyára nem következik be a kudarc. Vegytani számításokat is végeztem, majd a foszfort vízben megolvasztva, rázással szemcsésítettem. Miután lehűlt, ólomporral és mézgával kevertem össze, amit azután Lajossal a fapálcikákra kentünk. Most az ablakban száradnak, ha jók lettek, holnap viszek belőlük.

 

Meissner órája után hárman ülnek a tanár szobájában. Pressl kezdi a beszélgetést:

 

- Szeretném, professzor úr, ha megnézné Irinyi új zündhölznijét. Tegnap csinálta, apámnál vettük hozzá a foszfort, meg a többit.

- Foszforos - vág közbe Meissner -, az veszélyes, nem hiszem, hogy kezdeni lehetne vele valamit.

- De én ólomszuperoxidot, a foszfor kiváló oxidálóanyagát használtam még fel - válaszolja Irinyi. - A nehezebben gyúló ólomszuperoxid teszi zajtalanná, veszélytelenné ezt a zündhölznit.

- Tessék csak nézni, milyen zajtalanul gyullad -folytatja Pressl. Irinyitől átveszi az egyik szálat, az ablak melletti falrészhez megy, és végighúzza a falon. - Ugye, csodálatos professzor úr?

 - Tényleg ragyogóan gyullad. Mutassa csak az összeállítást! Nagyon ügyesen gondolta ki. Próbálja meg, talán kaphat rá privilégiumot is.

- Meséltem már apámnak a János zündhölznijéről -szól most Pressl.- Ő jól ismeri Romert, a zündhölzni gyárost. Ha a professzor úr is jónak látja Irinyi találmányát, ő majd elviszi Romerhoz, aki talán jó pénzért megveszi.

 

Irinyi tárgyalt is a sátoraljaújhelyi származású gyárossal, aki - bár éreztette a fiúval mindenféle fölényét -, hatvan forintért meg is vette tőle a gyufa receptjét...