A hármas, a négyes és az ötös számon át vezető út éppúgy egyre fokozódó súlytalansághoz vezet, mint a piramis külső megjelenési formája: a felszíntől a határvonalakon át a csúcspontig. Az a három szám, mely ily módon a piramis formát meghatározza, egyúttal a Pithagorasz-háromszög alap- és ideál­száma is; ugyanis 3² + 4² = 5². A három szám összege 12, az a szám, melyet mindenütt megtalálhatunk, ahol teremtés­tör­vényszerű tökéletesség uralkodik. Tehát már az építmény formája is arra utal, hogy a köveket nem pusztán egymásra halmozták. A formát szellemi tartalom izzítja át, örök érvényű felhívást rejt magában, és élettel teli harmóniában lüktet.

A görög geográfus, Strabo olyannyira megérezte ezt a harmóniát, hogy a piramist „égből alászállott építményhez” hasonlította, mely „nem emberi kéz műve.”

A piramis felületét egykor fehér, simára csiszolt mészkőlapok borították. Nem az idő, hanem az emberi értelmetlenség pusztí­totta el, hogy aztán építőanyagként használják fel a földrengés sújtotta Kairó városában. A piramis korábbi állapotában messze a környezetébe sugá­rozta az afrikai nap vakító fényét. De vajon csak ezért nevezték „a Fény”-nek, vagy ez az elnevezés szellemi jelentőségére is utal?

Az építéstechnikai különlegességek egész sorából csupán a fi­gye­lemre méltóbbakat ragadjuk ki: A piramis oldalai ámulatba ejtő pontos­sággal vannak az égtájak felé igazítva. A valószínű­síthető mértékegység, az ún. piramisméter – a héberek­nél később szent (!) rőfként (könyök) bukkan fel újra – éppen megegyezik a Föld féltengelyének tízmilliomod részével. Évez­redekkel később a Föld-kvadráns tízmilliomod részét vették a méter alapmértékének. A Nagy Piramis építői ugyanígy boly­gónk egyet­len egyenes vonalát vették mértékegységük alap­jául! – Ennél azonban még fontosabb: A piramis éleinek hajlásszöge megegyezik a kör titokzatos Pi (3,141 ...) számához tartozó szöggel, melyből az következik, hogy egy kör kerülete, melynek sugara a Nagy Piramis magassága, egyenlő a piramis alapját alkotó négyzet kerületével. Ez a körülmény, tehát a kör és a négyzet kapcsolata, különös jelentéssel bír. A kör a benne rejlő kezdet és vég nélküli zártsága révén ősidőktől fogva az örökkévalóság szimbóluma, a négyzet pedig ezzel szemben az anyagi világ jelképe (például az anyagi teremettek négyessége: ásvány, növény, állat és ember). A két forma kö­zötti analógia ebben az esetben azt jelenti, hogy a földi dolgokat „közös nevezőre hozzuk” az örökkévaló dolgokkal, azaz itt a Földön is beilleszkedünk az örök törvények rendszerébe. Ez az a gondolat, amely a Miatyánkban az alábbi szavakkal jut kifejezésre: „Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is!” A kör e „négyszögesítésében” ezért az emberiség egyetlen valódi és eredeti feladata mutatkozik meg.

Hogy ez a kérdés máig rejtély maradt, akár annak a jele is lehet, hogy ezt a feladatot nem teljesítettük. A Nagy Piramis, ha nem is e két geometriai forma területe, hanem azok kerülete által arra int bennünket, hogy teljesítsük ezt a feladatot, mely teljes összhangban áll a piramis külső képével, a Fény felé vezető út testet öltött alakjával.

Ezen felül a Grál-üzenet azon fejezeteiből, melyek bepil­lantást engednek a Teremtés legmagasabb rendjének felépítésébe és össze­függéseibe, megtudhatjuk, hogy tulajdonképpen mi is rejlik a kör és a négyzet kapcsolata mögött. E fejezetekből kiderül, hogy a piramisban a Teremtésben lévő egyik legnagyobb igazságot fedezhetnénk fel!

Tehát jó néhány okunk van azt feltételezni, hogy a Nagy Piramis építői már nem csupán olyan csillagászati, földrajzi és mindenekelőtt matematikai ismeretekkel rendelkeztek, melyeket csak évezredekkel később fáradságosan és apránként „fedeztek fel” újra, hanem a Teremtésről egy olyan tudás is a birtokukban volt, ami a Fénytől elfordult emberiség történelme során már elveszett. Ez az oka annak, hogy a Nagy Piramis időtálló bizonyítékát többé nem vagyunk képesek megérteni.

Ézsaiás próféta ezt írja: „Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyip­tom földjének közepén, határán pedig az Úrnak szentelt oszlop. A Sere­gek Uráról tanúskodó jel lesz ez Egyiptomban.” (Ézs 19,19-20)

Ézsaiás vajon a Nagy Piramisra gondolt? E piramis az Ézsaiás-korabeli Alsó-Egyiptom – Nílus-delta által határolt – geometriai középpont­ján és egyúttal Felső-Egyiptom határán helyezkedik el. Ezáltal kétszeresen is „Egyiptom közepén”, de kétszeresen „a határon” is áll a piramis, mivel a Gizai-fennsík alkotja egyúttal a határvonalat a ter­mékeny Nílus-delta és a sivatag között. A Nagy Piramis lenne tehát az Úr oszlopa?