Ezt a merész feltételezést fogjuk a következőkben közelebb­ről megvizsgálni. Aki nem ismeri a Grál-üzenetet, az közben számára szokatlannak vagy akár érthetetlennek tűnő fogalmakkal találkozhat. E cikk adott terjedelme szükségessé teszi, hogy a fejtegetéseket, melyeket „Az Igazság fényében” című mű gondosan felépítve tár fel, néhány mondatba sűrítsem össze, vagy már ismert ténynek tekintsem. Ennek az írásnak nem is az a célja, hogy a még felkészületlen Olvasó előtt feltárja a Teremtés képét, hanem csupán az, hogy rámutasson a piramis belső kialakítása és e kép közötti azonosságra. A Grál-üzenetben, Abd-ru-shin „Az Igazság fényében” c. művében találhatják a bővebb magyarázatokat.

Az emberi szellem „pőre” szellemi magként kezdi útját, ekkor még képtelenül arra, hogy a Teremtés szellemi szintjén a Fény magas nyomása alatt tudatos létre ébredjen. Az anyagi világok talajába van szüksége, hogy felismerje a benne szunnyadó képességeket, és hogy egyre tudatosabbá válása közben fejlődjön, hogy végül érett szellemként haza­tér­hes­sen oda, ahonnan elindult. Útjá­nak első része ezért egy szel­lemileg még öntudatlan aláme­rülés az anyagiság talajára. A piramis bejáratától is (a mai bejárat nem az eredeti bejárat) az úgynevezett „lefelé vezető járat” vezet lefelé. Ez a járat szűk és alacsony, falait nyers kőből építették, azonban még viszonylag könnyen és különösebb fáradtság nélkül lehet rajta lefelé haladni.

Az emberi szellemnek is a legmélyebb durvaanyagúságból kell fejlődéséhez a felfelé vezető utat megkezdenie. Ha nem sikerül neki, nem lesz képes magát az anyagról leoldozni, és magával fogja ragadni az anyagi világ bomlása. Itt tehát válaszút elé kerül, mely meghatározó jelentőségű létének további alakulására. Éppen a piramis sziklából készült alapjának magasságában, tehát az építmény legmélyebb pontján ágazik el a járat. Az eddigi irány folytatásaként az egyik ág (melyre még visszatérünk) a sziklaalap mélyére vezet, a másik pedig – a „felfelé vezető járat” – tompa, nem túl meredek szögben emelkedik felfelé. Itt veszi tehát kezdetét a felemelkedés és a vele járó erőfeszítés is, mivel a felfelé vezető járat alacsony és csak mélyen lehajolva járható. Amennyiben ez az út az emberi szellem anyagi világokon át vezető útját hivatott szemlél­tetni, úgy a járat leszűkítésében egy nagyon mély értelmű dolog jut kifejezésre: Az emberi szellemnek először meg kell tanulnia meghajolni az örök törvények előtt. A megmunkálatlan, nyers falak is sokatmondóak; mivel a szellem még éretlen, csiszolatlan, csiszolódni fog és a falnak ütközni, ha nem figyelmes és nem akar elég mélyen meghajolni.

A felfelé vezető járat valamivel a piramis bejáratának szintje felett végződik: Az emberi szellem kijutott az anyagiságból.

Nem ért azonban célba, még be kell járnia a köztes birodalmakat, melyek az anyagi világokat zárják körül. Még nem tud tehát szabadon felemelkedni (teljesen felegyenesedni). Az alacsony felfelé vezető járat, melyben az emberi szellem eddigi útját nyomon követtük, éppen itt folytatódik egy vízszintes járatban. E járatnak azonban már simára csiszolt falai vannak. A sima falak és a vízszintes folytatás mintegy azt fejezik ki, hogy az út többé már nem olyan fáradtságos, mint az anyagi világból való felemelkedés. Ennek a vízszintes járatnak a végén egy magas terem található, mely sima, szépen illesztett kőtömbökből készült: a „királyné kamrája”. Ennek az elnevezésnek azonban nincs semmi alapja. Soha nem találtak semmilyen utalást arra – sem feliratot, sem jelet –, hogy ez a kamra valaha is temetkezési hely lett volna. Mivel a felette található nagyobb termet más értelmezés hiányában a „király kamrájának” tekintették, ezért ezt alapul véve a másik termet a „királyné kamrájának” nevezték el. Az ember csupán e kamrában egyenesedhet fel először; átvitt értelemben a szellem tehát itt tud szabadon kibontakozni. E képek egybevetése nyelvi okok miatt is megalapozott. Az egyiptomiak ugyanis egykor a szellem tökéletesedését „felegyenesedésként” emlegették. Az út a királyné kamrájában végződik: Az ember éretten és teljesen kifejlődött állapotban visszatért eredetének szintjére. Az, akinek útját lehajolva, néhány ütődés közepette kellett megkezdenie, most teljes harmóniában emelkedhet  valódi nagyságára.