Az emberi csontváz alapja

Elfelejtett jelszó?

Napi IQ+

2009. december 20., vasárnap 22:19

Az emberi csontvázat szilárd és ellenálló részek alkotják, melyek belső vázat képeznek testünk számára. Kevés kivételtől eltekintve ezek az alkotóelemek amelyeket csontoknak nevezünk -, kettős szerepet töltenek be. Egyrészt védőburkot képeznek egyes, mechanikai hatásokra igen érzékeny belső szervek számára például a koponya az agyvelő, gerincoszlop pedig a gerincvelő számára -, másrészt a passzív mozgásszervek szerepét töltik be, azaz az izmok, valamint az inak segítségével részt vesznek a test (a fej, a törzs és a végtagok) mozgásaiban, például a kar felemelésében, a helyzetváltoztatásban stb.

Az emberi csontvázat alkotó csontok a következők szerint csoportosíthatók:

fej

22 csont agykoponya: 8 csont

arckoponya: 14 csont

nyak

1csont nyelvcsont: 1 csont

törzs

57-58 csont gerincoszlop: 32-33 csont

mellkas: 25 csont

végtagok

126 csont felső végtag és vállöv: 64 csont

alsó végtag és medenceöv: 62 csont

A csontok külső jellemzői

A csontok felülete nem sima és egyenletes, hanem üregek és bemélyedések, illetve dudorok és kiemelkedések találhatók rajtuk.

A kiemelkedő részeket nyúlványoknak vagy apophysiseknek (ízületi felszínnel rendelkező csontvégeknek), a bemélyedéseket pedig üregeknek nevezzük.

Az apophysisek típusai a következők lehetnek:

- a fej (caput) olyan gömb alakú, az ízület alkotásában szerepet játszó nyúlvány, amely általában a csont egyik végén helyezkedik el, és a csont többi részétől egy keskenyebb, nyaknak nevezett rész választja el. Beszélhetünk például a combcsont fejéről, a sípcsont fejéről stb;

- a bütyök (condylus) félgömb alakú nyúlvány, ilyen például a nyakszirtcsonton elhelyezkedő bütyök (condylus occipitalis);

- a pörge (trochlea) csiga alakú nyúlvány. Példaként említhető a karcsont vagy a combcsont ilyen típusú végződése;

- a taraj (crista) nem ízületi jellegű kiemelkedés; ebbe a csoportba sorolhatóak a koponyacsontok közötti varratok, illetve a combcsont taraja (crista intertrochanterica) stb.

Az üregek típusai a következők lehetnek:

- kevéssé mély ízületi vápa (cavitas glenoidalis), például az ujjperccsontokon található üregek;

- mélyebb ízárkok, például a csípőcsontnak a combcsont fejét befogadó ízületi ürege;

- kis, lapos ízületi felszínek, például a kéztőcsontok ízlapjai.

A csontok összetétele

Ha egy csontot sósavat tartalmazó edénybe helyezünk, hamarosan lággyá és rugalmassá válik, mert a mészsók kioldódása után csak a szerves, kötőszöveti állomány marad vissza.

A csontsejtek az elmeszesedett, rendkívül ellenálló, kollagén rostokat tartalmazó, fibrilláris sejtközötti állomány (más néven mátrix) üregeiben helyezkednek el ( a kollagén jelenlétére utal, hogy a csontok főzésekor enyvszerű anyag – csontenyv – képződik). Fiatal korban – amikor a csontban túlsúlyban van a kötőszövet -, a csontok rugalmasak és ellenállóak; a kor előrehaladtával – az ásványi anyag túlsúlyba kerülése miatt – a csontok rugalmassága és ellenállása csökken.

A csontok alaki sajátosságai

A csontok formája igen különböző lehet. Alakjuk alapján a következő csoportokba sorolhatjuk őket:

- hosszúcsontok (amelyeknél a hosszúság a legjellegzetesebb paraméter), ilyen például a karcsont és a combcsont;

- széles vagy lapos csontok (amelyek szélességi és a hosszúsági méretei kb. egyformák), ilyenek például a koponyatető csontjai és a csípőlapát;

- rövid csontok (amelyek hosszúsági, szélességi és vastagsági méretei nagyjából egyformák), például a csigolyák, a kéztőcsontok és a lábtőcsontok.

A porc

Olyan kötőszövet, amelynek sejtközötti állományát (mátrix) szilárd gél alkotja (ebből adódik a rugalmassága), amelyben chondrocytáknak nevezett porcsejtek helyezkednek el; a porcszövet a test különböző részein fordul elő (pl. az orrban, a fülcimpában stb.). Két fő csoportot kell megemlítenünk:

- az ízületi porcok az összekapcsolódó szabad csontfelületeken helyezkednek el;

- az epiphysis-porcok sejtjei a csontok hosszúirányú fejlődésében játszanak szerepet.