Az ulmi egyetem osztrák-német kutatócsapata az Európában is honos széleslevelű nőszőfűt (Epipactis helleborine) figyelték meg, amelyet szinte kizárólag darazsak poroznak be: méheket vagy dongókat alig találni a virágokon. Erre már Darwin se talált magyarázatot.

 

Most viszont megoldódott a rejtély: a nőszőfű kémiai jelek segítségével úgy tesz, mintha hernyók dézsmálnák. A kövér zsákmány reményében rászálló darazsak állati kosztra ugyan nem bukkannak, de a virág édes nektárral jutalmazza a beporzást, így több tövet is szívesen felkeresnek - írják az ulmi ökológusok a Current Biology című szaklapban.

 

Régóta ismeretes, hogy egyes növények bizonyos illatanyagokat bocsátanak ki, ha megsérülnek, például amikor hernyók lepik el őket. Ezek az illatok pedig odavonzzák a darazsakat. A széleslevelű nőszőfűnél a kutatók hét illatanyagot mutattak ki, amelyek a kecskedarázs és a német darázs csápjaiban elektrofiziológiás reakciót váltottak ki. Az ökológusok bebizonyították, hogy nem a vizuális inger, hanem egyértelműen az illat az, amely odacsábítja a darazsakat a virághoz. A következő kérdés az, hogy fel lehet-e használni az illatanyagokat egy darázscsapda előállításához - a válaszon már dolgoznak a kutatók.