Adsztringencia: A bor csersavtartalma miatt érzett összehúzó hatás a szájban.

 

Agresszív: A bántóan savas fehérborok és a túlzottan savas vagy erőteljes csersavai miatt érdes vörösborok jellemzője.

 

Almasavbomlás: Az alkoholos erjedés után bekövetkező másodlagos erjedés, mely során az almasav lágyabb tejsavra és szén-dioxidra bomlik le. Mesterségesen is előidézhető.

 

Amerikai alanyfajta: Amerikai szőlő (Vitis) fajoktól, vagy azok egymás közti keresztezéséből származó alanyfajta. Ellenállóak a filoxérának.

 

Animális: Illatában, ízében állati eredetű anyagokra emlékeztető bor. Főbb megjelenési formái: cserzett bőr, érlelt vadhús.

 

Apelláció: A francia eredetvédelmi rendszerben használt kifejezés, ahol az egyes területek kategóriákba vannak sorolva. A bor kategóriája a szőlő származási helyétől, a termésátlagtól és a borkészítés folyamatától függ.

Aroma: A buké kifejezéshez hasonló. A buké jelentése csokor, virágcsokor, ami az aromát alakító illatokra és ízekre utal.

 

Ászkolás: A bor érlelése nagyméretű hordóban.

 

Avinálás: Más néven alkoholozás. A bor teljes cukortartalmának kierjedését megakadályozó (borpárlat vagy szesz hozzáadásával) eljárás. Eredményeképpen magas alkoholtartalmú, édes bor jön létre. Tokajban törvény tiltja alkalmazását.

 

Áztatás: A törkölyt a musttal meghatározott ideig együtt tartják, így az illat- és zamatanyagok a szőlőhéjból vagy a bogyóhúsból a borba kerülnek.

 

Baltazár: Olyan palack, melynek űrtartalma 16 normál palackénak felel meg, azaz 16 x 0,75 liter, tehát 12 literes.

 

Barrique (kis tölgyfahordó): Kis méretű, belül különböző intenzitással kiégetett új tölgyfahordó. Legismertebb változata 225 liter űrmértékű. A barrique hordós érlelés jellegzetes aromaanyagokat ad a bornak, melyek általában a vanília, kókusz, szegfűszeg, csokoládé aromáját idézik. Elsősorban a testes vörösborok alkalmasak a kis tölgyfahordós érlelésre.

 

Bársonyos: Az érett, finoman csersavas bor érzete a szájban.

 

Borkő (tartarát): A borból kiváló és a palack aljára, a dugó felületére lerakódó, ártalmatlan üledék. A borban semmilyen illat- és ízbeli elváltozást nem okoz.

 

Botrytis cinerea (szürkerothadás): Fertőző betegség, mely tartósan csapadékos, hűvös viszonyok között alakul ki, a szőlőben szövetelhalást, barnulást okoz. Az általában káros folyamat tartósan száraz, meleg viszonyok között gátlódik és megteremti a nemesrothadás feltételeit (pl. Tokaj-Hegyalján).

 

Buké: Francia eredetű szó, mely csokrot, virágcsokrot jelent. A palackos érlelés során alakul ki, összetett illat- és ízhatás.

 

Cru: Francia eredetű szó, jelentése termés illetve dűlő. Franciaországban a termőhely-osztályozás alapegysége.

 

Cukorfok: A termés minőségére utal. A magas cukorfokkal történő szüretből jobb minőségű bor készíthető.

 

Cukrozás: A must feljavítása cukor hozzáadásával. Célja nem az édesítés, hanem a magasabb alkoholfok, valamint a bor struktúrájának felépítése.

 

Cuvée (házasítás): Legalább két bor keveréke, amelyben a különböző fajták harmonikusan kiegészítik egymást. Klasszikus hazai példája a Bikavér.

 

Csendes bor: Szén-dioxidot nem tartalmazó bor.

 

Csömöszölés: Az erjedő must felszínén úszó törkölykalapnak a must felszíne alá való merítése, a törkölykalapnak ugyanis tartósan nem szabad a levegővel érintkeznie.

 

Dekantálás: A bor áttöltése a palackból egy külön edénybe. Jellegzetesen idősebb vörösborok felszolgálásának módja. Célja, hogy az esetleges üledéktől megtisztítsa a bort (az az edény alján marad), valamint hatékonyabbá tegye a levegőztetést, az aromák megnyílásának érdekében.

 

Derítés: A bor tisztítása kiváló abszorpciós tulajdonságú anyaggal, melyhez a bort zavarossá tevő részecskék hozzáragadnak és a hordó, tartály aljára ülepednek. A derítéssel tisztul és stabilizálódik a bor, ízgazdagságából ugyanakkor veszíthet.

 

Dugósság: Dugóhiba miatti kellemetlen illat és íz.

 

Dűlőszelekció: Az egyes, kiválasztott dűlők termésének, illetve borainak elkülönített módon való kezelése. Olyan borvidékeken van értelme, ahol az egyes fekvések talaj- és mikroklimatikus adottságai értékelhető eltéréseket mutatnak (pl. Kopár dűlő kiemelése a villányi borvidék tekintetében).

 

Ecetsav: A bor többféle savat is tartalmaz. Ezek közül az esetsav kifejezetten káros, a bor betegségére utal, s már kis mennyiségben is élvezhetetlenné teszi a bort.

 

Egyensúly: A sav-alkohol-aromák egymáshoz viszonyított aránya a borban.

 

Elegancia: A megfelelő egyensúlyban levő komponensek érzékszervekre gyakorolt pozitív hatása a borban.

 

Élesztők: Alkoholos erjedést kiváltó gombák.

 

Estate-bottled: Azt jelzi, hogy a borkészítő saját tulajdonú, vagy hosszú távra kezelésbe vett területről származó szőlőt, nem pedig vásárolt szőlőt dolgoz fel.

 

Extrakt: A bor szárazanyag tartalma. Minél nagyobb a bor extrakttartalma, annál testesebbnek lehet érezni.

 

Érett: Élvezeti értékének csúcsán levő bor.

 

Fajtabor: Egyetlen szőlőfajtából készített bor, a cuvée (házasítás) ellentéte.

 

Fajtajelleg: Olyan aromavilág, mely az adott szőlőfajtából készült borra jellemző.

 

Fanyar: A cserzőanyagok okozzák, elsősorban a vörösborok jellegéhez tartozik.

 

Fermentáció: A vörösbor szín- és cserzőanyagainak kioldási folyamata a héjból.

 

Filoxéra: Az 1860-as évekből Amerikából Európaba került gyökértetű, mely a szőlők kipusztulásához vezetett.

 

Florális: Virágillatokkal rendelkező bor jellemzésére szolgál.

 

Fordítás: Az aszúbor préselése után visszamaradt aszútörkölyre öntött must erjesztésével, majd másodszori préselésével nyert édes, tokaji bor. AZ így készült borok tannintartalma az aszúénál magasabb.

 

Fürtritkítás: Virágzást követően a fürtök egy részének eltávolítása, a minőség növelése érdekében.

 

Fűszeres: Elsődlegesen a szárított fűszerekre emlékeztető jegyekre utal a borban, mely lehet fajta függvénye (pl. fahéj - tramini; paprika - kadarka; bors- syrah), illetve a tölgyfahordós érlelés eredménye (pl. vanília, szegfűszeg, szerecsendió). Másodlagosan zöld fűszernövényeket idéző is lehet (babér, kakukkfű, rozmaring).

 

Gerinc: A borok gerincét azok sav- és csersavtartalma adja meg. Ezek adnak tartást a bornak, melyhez a többi alkotóelem illeszkedik.

 

Gyöngyöző bor: Természetes, vagy mesterséges szén-dioxidot tartalmazó bor.

 

Hordóíz: Pozitív értelemben a fahordóban, barrique hordóban érlelt borok sajátos ízjegyeire használt kifejezés. Negatív értelemben a régi, öreg hordók kölcsönözte dohos, penészes íz megnevezése.

 

Hosszúság: A bor aromáinak tartóssága, időbeli elnyúlása kóstolás során.

 

Hozamkorlátozás: A termés mennyiségének tudatos visszafogása, csökkentése. Eszközei: tápszerek, trágyázás visszafogása, hajtás- és fürtválogatás). A hozamkorlátozás oka, hogy a megtermett mennyiség fordítottan arányos a minőséggel. Mértékegységére az egy hektáron megtermelt bor űrmértéke szolgál, ami maximálisan 55-60 hl/ha, jobb dűlőkben 35-40 hl/ha. Pontos értéket természetesen csak a hektáronként tőkeszám ismeretében lehet mondani, így érdemesebb lenne egy tőkére eső fürtszámban megadni a hozamkorlátozás mértékegységét.

 

Imperiál: Olyan palack, melynek űrtartalma 9 normál palackénak felel meg, azaz 9 x 0,75 liter, tehát 6,75 literes.

 

Jeroboám: Olyan palack, melynek űrtartalma 6 normál palackénak felel meg, azaz 6 x 0,75 liter, tehát 4,5 literes.

 

Kapszula: A lezárt palack védelmét és díszítését szolgáló műanyagból vagy ónból készült elem.

 

Kemény: Nagy savtartalmú bor.

 

Kéntartalom: A bor színének stabilizálására, az íz- és zamatanyagok megőrzésére használt anyag a kén. Túlzott mértékű alkalmazása szúrós szagot ad a palack felnyitásakor, és fejfájást okozhat.

 

Kerek: Illat és ízkomponenseiben egyensúlyban levő bor.

 

Késői szüret: A teljes érettség után szüretelt szőlőből készült bor.

 

Kocsányíz: Amennyiben a must túl sokáig érintkezik a kocsánnyal, akkor kellemetlenül savanyú, összehúzó hatást vált ki a borban.

 

Komplex: Sokféle ízt és illatot összerendezetten és egyensúlyban tartalmazó bor.

 

Korona, templomablak jelenség: Kóstoláskor a pohár falán visszacsurgó folyadék, mely a bor testességére, minőségére utal.

 

Lágy: Savakban szegényebb bor.

 

Lapos: Savakban szegény bor.

 

Lecsengés: Az intenzív ízhatást követő tompább, hosszan elnyúló ízérzet, mely az utóízben végződik.

 

Maceráció: A vörös- és rozéborok héjon áztatásának folyamata.

 

Magnum: Olyan palack, melynek űrtartalma 2 normál palackénak felel meg, azaz 2 x 0,75 liter, tehát 1,5 literes.

 

Maradékcukor: A must borrá erjedése végén, vagy a leállított erjedést követően a borban maradt természetes cukortartalom. A bor szárazsági fok szerinti besorolásában játszik meghatározó szerepet.

 

Máslás: A lefejtett aszúbor seprőjére öntött must erjesztésével készült bor.

 

Matuzsálem: Olyan palack, melynek űrtartalma 9 normál palackénak felel meg, azaz 9 x 0,75 liter, tehát 6,75 literes.

 

Minerális: Olyan bor, melynek illata és íze tekintetében hangsúlyosan jelentkezik a termőtalaj ásványianyag-tartalmának hatása. Hazánkban elsősorban a Somlói borvidéken jellemző.

 

Nabukodonozor: Olyan palack, melynek űrtartalma 20 normál palackénak felel meg, azaz 20 x 0,75 liter, tehát 15 literes.

 

NLH - Noble Late Harvest: A késői szüretelésű, nemespenészes édes bor nemzetközi megjelölése.

 

Nyersesség: Éretlen, zöld gyümölcsökben is érezhető ízek, melyek a szőlő kocsányából származnak és a helytelen feldolgozásra utalnak.

 

Oxidált: Oxigénnel a kelleténél tovább érintkező bor, melynek színe mélyül, aromái tompulnak.

 

Oxidatív: Borkészítési eljárás, melynek lényege, hogy a bor levegővel érintkezik, így az eredeti gyümölcsaromák helyét az érlelési jegyek foglalják el. A folyamat fokozatosan megy végbe, ha a bor a hordó pórusain keresztül levegőzik; intenzíven pedig akkor, ha a borász nem tölti fel teljesen a hordót.

 

Óíz, oxidált íz: A hosszú fahordós érlelés során kialakult jellegzetes íz.

 

Palackban érlelés: A készre kezelt bor érlelése palackban, a kedvező ízek kialakulása érdekében.

 

Palackbetegség: Az erőteljes rázkódás hatására (pl. szállítás esetén) a bor átmenetileg veszít élvezeti értékéből, amit néhány napos pihentetéssel lehet ellensúlyozni.

 

Pörkölési aromák: A pörkölt, pirított, perzselt és karamellizált jegyek gyűjtőneve (pl. csokoládé, grillázs, kakaó, kávé, pirítós). A pörkölési aromák a fahordós érlelés eredményei, intenzitásuk az érlelés hosszának, a hordó életkorának, a hordót alkotó fa fajtájának függvényei.

 

Reduktív: Borkészítési eljárás, melynek célja az elsődleges gyümölcsaromák, a frissesség megőrzése. Lényege a levegőtől elzártan, irányított, hűtött körülmények között történő erjesztés, érlelés, ami rozsdamentes acéltartályban történik.

 

Robosztus: Nagy testű, karakteres bor.

 

Saptalizáció: Kedvezőtlen évjáratokban szigorú szabályok mellett megengedett répacukor hozzáadása a borhoz. Különleges minőségű bor előállítása során tilos a használata.

 

Savasság: A savak képezik a bor legfontosabb részét, melyek megadják a bor struktúráját, testességét, élettartamát.

 

Seprő: Az erjedés végén a hordó, tartály alján összegyűlt, elhalt élesztősejtekből álló üledék. A seprő jellegzetes ízekkel, krémes szerkezettel gazdagíthatja a bort, valamint természetes antioxidáns hatása révén annak frissességét is segít megőrizni. Amikor a bort nemcsak rajta hagyják a seprőn, hanem szűretlenül, közvetlenül a hordóból töltik le, akkor sur lie palackozásról beszélünk.

 

Száraz: Kiérezhető maradékcukor nélküli bor.

 

Szobahőmérséklet: A testes vörösborok fogyasztására ajánlott hőmérséklet. A fogalom akkor alakult ki, amikor a házak a mainál hűvösebbek voltak, így 17-18 C körüli hőmérsékletet jelent.

 

Talajíz: A nyomelemekben gazdag talajokon termesztett szőlők boraiban feltűnő jellegzetesen sós íz.

 

Tannin: Szájösszehúzó hatású, fanyar ízanyagok összefoglaló neve, csersavnak is hívják. Elsősorban a vörösborok eleme a héjon áztatás miatt.

 

Terroir: Önálló karakterrel rendelkező vidéket, szülőföldet jelent. Gyakran nem egy egész borvidéket, hanem csak annak egy részét, vagy akár csak egyetlen dűlőt (pl. Jammertal) jelöl. A borok nyelvén a terroir azt a felismerhető, egyedi jelleget, illat- és ízvilágot jelenti, amely az adott talaj, mikroklíma és fekvés megismételhetetlen találkozásából kerekedik ki.

 

Térállás: A szőlőtőkék soron belüli és sorok közötti távolságát megadó ültetvényjellemző.

 

Test: A bor kóstolás során érzett nehézsége, sűrűsége, a bor alkotóelemeinek hatása alapján kis, közepes vagy nagy testűként jellemezhető.

 

Töppedés: A túlérő szőlőbogyóban a víz elpárolgásával fellépő folyamat, melynek során a gyümölcs cukorkoncentrációja és fajlagos szárazanyag tartalma megnövekszik, a bogyó pedig ráncokat ölt. A töppedt szőlő nem azonos az aszúsodott szemmel, mivel a töppedés során a vízvesztés nem a nemes rothadás fellépésének köszönhető.

 

Tőkeszám: Az ültetvényben az egy hektárra eső szőlőtőkék száma. A minőségi ültetvényekre magasabb sűrűség jellemző, mivel ekkor az egy tőkére eső termékmennyiség változatlan hektáronkénti hozam mellett csökkenthető.

 

Törköly: A préselés után visszamaradt szilárd szőlőrészek neve. Az ún. törkölykalap ismételt alámerítése az erjedő vörösborba a fokozott szín- és tanninkinyerés módszere.

 

Újbor: Magyarországon jellemzően Márton napján mutatják be a legutolsó évjárat borait. Az újborokat primőr boroknak is hívják, s általában a tavasz beköszöntéig fogyaszthatók. Eredete a francia Beaujolais nouveau borral kezdődött.

 

Vegetális aromák: Különböző növényekre, zöld gyümölcsökre emlékeztető illat és íz.

 

Zamat: A bor illat- és ízanyagainak összessége.