A tünet lehet egy- vagy kétoldali, átmeneti vagy tartós, magas vagy mély hangú, szubjektív vagy objektív.

 

 

Objektív fülzúgásnak nevezzük azokat a fülzúgásokat, amelyeket a beteg füle mellett álló is hallhat. Ilyet a dobhártyafeszítő izom görcse vagy a garatizmok görcse okozhat.

 

A fülzúgások legtöbbször szubjektívek, csak a beteg érzékeli. Fülzúgást leggyakrabban egy- vagy kétoldali fülzsírdugó, középfülgyulladás vagy Meniere-betegség okozhat. Ezek a fülzsírdugasz kifecskendezésével, illetve a középfülgyulladás és a Meniere-betegség gyógyításával gyorsan megszüntethetők.

A magas hangon történő fülcsengést számtalan megbetegedés okozhatja, ilyenek: az alacsony vérnyomás, vérszegénység, hirtelen kiugró magas vérnyomás, otosclerosis, a hallóideg daganata, időskori nagyothallás, zajártalom, egyes gyógyszerek, leggyakrabban az Aspyrin, Kalmopyrin túladagolása, dobhártya-perforáció, akusztikus trauma, agyrázkódás és agyzúzódás, koponyaalapi törés, egyes vírusfertőzések, az egyensúlyérző szerv gyulladása, cukorbetegség, nikotin-, alkohol-, koffeinmérgezés, sclerosis multiplex és az agydaganat.

 

Leggyakrabban az érelmeszesedés rejlik a fülzőgás hátterében, mely csökkenti a belső fül és a hallóideg vérellátását. A fülcsengést és fülzúgást feltétlen el kell különíteni az akusztikai hallucinációktól (zenei, emberi hangok, madárének) - ezek komplex hangjelenségek, melyek pszichiátriai kórképre utalnak.

 

Fülzúgás esetén feltétlenül forduljunk fül-orr-gégészhez, aki megállapítja a fülzúgás okát. Az esetek nagy részében a fülzúgás gyógyítható, vagy a panaszok csökkenthetőek.

 

A halk zene az elalvást zavaró fülcsengést elfedi. Jó hatású az enyhe altató és nyugtató is. Mivel a fülzúgást és fülcsengést többféle megbetegedés okozhatja, ezért feltétlen ki kell vizsgáltatni.