Drakula vára ErdélybenKételkedni szabad, emberek lévén nap, mint nap, számtalan kérdés kapcsán megtesszük, főként, ha nem akarjuk vagy nem hisszük el azt, amit mások állítanak, vagy mondanak. Tény és való viszont, hogy a kérdés, hogy létezett-e Drakula gróf, a vérszívó vámpír, talán mindennél jobban megosztja a horror világában jártas embereket, és az egyszerű földi halandókat. Te mit gondolsz erről? Hiszen ha te is szereted tövig rágni a körmödet a vámpíros filmek hátborzongató jelenetei alatt, akkor biztosan te is úgy véled, hogy igen, élt Drakula gróf valamikor és valahol Romániában. Viszont, ha véget ér a mozi s felpattansz a székből, vajon megkérdezed-e magadtól, vagy utána nézel-e annak, hogy mi is a helyzet ezzel a vámpírként emlegetett filmsztárral? Most megspórolhatod magadnak ezt a fáradságot, mert mi utánanéztük, mi az, ami tudni lehet, s mi az, ami nem tisztázott Drakulaval kapcsolatban.

Az 1400-as évek elején Zsigmond, Magyarország akkori királya és a Német-Római Birodalom császára II. Vladot, egy akkoriban fejedelmi ranggal rendelkező személyét és annak birtokát a havasalföldi Vajdaság uralma alá vonta. II. Vladról azonban tudni kell, hogy oláh leszármazott volt, s az akkori népek szerint kegyetlen is, ezért az emberek gúnynéven csak Drakulnak, vagyis sárkánynak, ördögnek szólították, amikor a háta mögött róla sugdolóztak. Kegyetlenkedéseit mindenki ismerte, nála viszont kegyetlenebb már csak fia, III. Vlad volt, akit napjaink horrorfilmjeiben is emlegetnek, s akit a filmvásznon is viszontláthatsz. Ő volt ugyanis az, aki Drakula néven vonult be a horror történelmébe, de sokan csak „Karóbahúzó Vlad-ként” emlegetik még napjainkban is Romániában.

 

 

 

 

Igaz-e vagy sem?Ha viszont belegondolunk abba, hogy milyen korban is élt ez a Vlad nevű „úriember”, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy ő csak azt tette, amit a többi uralkodói is, vagyis az erőszakot alkalmazta ahhoz, hogy céljait elérje, és azokat megvalósítsa. Célja volt például az, hogy az országban megszűntesse a lopást és tolvajlást, s tény és való, gyakran került komolyabb erőszakos összetűzésbe az ellene lázadókkal. A hadsereget gyakran használta a vele szembenálló erők leverésére, s ez jutott osztályrészül II. Mohamed szultánnak is, aki 1462-ben betört a Havasalföldre és szembe találta magát Drakulával. Persze, koránt sem volt szó vérszívásról, vagy hasonló vámpíros cselekedetről, megmozdulásról Vlad részéről, egyszerűen fegyverrel akart véget vetni a török előrenyomulásnak. Sőt, még a szultán ellen is merényletet tervezett, ami végül kudarcba fulladt, így kénytelen volt elmenekülni az országból és segítséget kérni Mátyás királytól.

 

Mátyás azonban cselszövést gyanított a segítségkérés mögött, ezért Drakulát elfogatta, s Budavár börtönébe vetette, ahol 12 évig raboskodott a Havasalföld „vámpírja”. 1476-ban kiszabadult a fogságból, s akkor visszatért Erdélybe, hogy újra elfoglalja fejedelmi trónját, amit azonban nem sokáig élvezhetett, hiszen három hónap múlva alattvalói végeztek vele, lehet, hogy éppen akkor is valami „rosszban sántikált” az ördög fia. Hogy vámpír volt-e vagy sem, azt senki sem tudja. Annyi biztos csupán, hogy III. Vlad nem riadt vissza a kegyetlenkedéstől, s gyakran élt annak alkalmazásával. Persze ez nem jelenti azt, hogy vért kívánt, amikor lement a Nap, vagy hogy egyetlen harapással bárkit vámpírrá változtatott volna. Még ma sem tudjuk, hogy mennyi a valóságalapja ezeknek a történeteknek, s mennyi amit az emberek maguktól tettek hozzá ahhoz, amit Drakuláról hallottak.