Érdekességek az 1848-as szabadságharc idején!

Elfelejtett jelszó?

Napi IQ+

2010. március 27., szombat 00:03

Iskolai tanulmányaink során tanultunk a '48-as forradalmoról, sőt még érettségi tétel is volt. A tananyagból viszont nagyon sok mindent kifelejtettek...

1848-ban Pestet Budával hajóhíd kötötte össze, s a tömeg ezen keresztül ment át Budára. A Lánchíd építése ugyan már folyt, de csak 1849. novemberében adták át a forgalomnak.

1848. március 19-én Pálffy Albert szerkesztésében megindult a márciusi fiatalok lapja, a Marczius Tizenötödike. A hírlap fejlécében a következő szöveg szerepelt: "Nem kell táblabíró politika." A lapba 1848 júniusában ?Egy kvietált huszárfőhadnagy néven Görgei Artúr is írt.

A sajtótörvényt megszövegező Szemere Bertalan, nemcsak a Batthyány-kormányban, hanem a második független felelős magyar kormányban is betöltötte a belügyminiszteri posztot, sőt, e kormánynak miniszterelnöke is volt.

1849. március 15-én a magyar kormány kezén lévő területeken hivatalosan is megünnepelték a forradalom első évfordulóját. Debrecenben egy, a magyar oldalon harcoló olasz gyalogezred zenekara adott térzenét, de ünnepséget tartottak a cs. kir. csapatok által körülzárt komáromi és péterváradi erődben is. Petőfi ezen a napon futárként Kolozsvárról Debrecenbe utazott, így egyik ünnepségen sem vehetett részt.

Az Egressy-családból hárman is szolgálták a szabadságharc ügyét. Gáboron, a színészen kívül, testvére, Béni, a zeneszerző, illetve Gábor fia, Ákos is honvédként szolgált a hadseregben.

A császári hadsereg huszárezredei két, Itáliában szolgáló ezred kivételével a magyar hadsereg soraiban harcoltak 1848-49-ben, ugyanakkor megtartották régi nevüket és feketesárga zászlajukat. A két előbbi huszárezredet is újjászervezték, s ezeken kívül további hatot alakítottak, amelyek Hunyadi, Lehel vezér, Mátyás király, Károlyi István, Bocskai és Attila nevét viselték.

A magyar szabadságharcban a honvédsereg oldalán lengyel, német és olasz légió is harcolt, ugyanakkor Velencében és Észak-Itáliában is alakult egy-egy magyar légió a cs. kir. hadsereg átszökött magyar katonáiból.

Az 1848-as forradalom győzelme után a magyar országgyűlés törvényben állította vissza "ősi jogaiba" az ország címerét és a nemzeti színeket. Ezek később - rendszerint a megye címerével kombinálva - viharos gyorsasággal jelentek meg a már márciustól szerveződő nemzetőrségek zászlóin. A megyénként alakuló nemzetőrség lobogóit a kiállító terület közössége adományozta és készíttette. A sokféle zászló egységesítésére külön rendeletet hoztak, ám nem sok sikerrel.

1848 törvényei Magyarország legszélesebb rétegét, a jobbágyságot kedvezően érintette. Felszámolták a jobbágyrendszert, megszüntették a robotot és az úrbéri szolgáltatásokat. A tizeddel együtt nem törölték el a szőlődézsmát. Nem intézkedtek a volt jobbágyok erdő- és legelőhasználatáról, és az irtványföldekről sem.

József főherceg nádor sokat tett a magyar gazdaság és kultúra fejlesztéséért, támogatta a mérsékelt reformereket és igyekezett közvetíteni az udvar felé.

Többek között Alcsúton mintagazdaságot hozott létre, amely a legkorszerűbb mezőgazdasági eljárásokat használta. Létrehozta a Városszépítő Bizottságot, amely hazánkban az első városrendezési terveket készítette, és amelynek nagy jelentősege volt a mai Pest városszerkezetének kialakításában.

Görgei Artúr, a szabadságharc egyik jeles tábornoka vegyészmérnöknek készült, és több társához hasonlóan a császári hadseregből lépett át a forradalmi haderőbe.

Petőfi Sándor kokárdáját március 15-e előtti éjszaka felesége, Szendrei Júlia készítette.

A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt. Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi szerepre, katonai mintára tudta: egy vezetőnek már messziről jól kell látszania.

1848-ban a magyarországi folyókon egyetlen állandó kőhíd létezett, a Lánchíd. Pontosabban a hidat még csak ekkor építették: a láncokat 1848 nyarán húzták fel, s csak 1849 novemberére készült el végleges formában.