Bár a mondák sohasem valós források, mégis szeretjük olvasgatni őket, hiszen olyan izgalmasak, érdekesek, az irodalom számára pedig nélkülözhetetlen kincsek. Van egy olyan ősi mítoszunk is, amely beszámol Európa történetéről, vagyis arról, hogy hogyan, miről és miképpen kapta a nevét ez a földrész.

Trencsényi-Waldapfel Imre Mitológia című könyvében találunk egy csodás magyarázatot erre:

 

 

 

Volt egyszer egy gyönyörű tyrusi királylány, akit Európének hívtak... "A tyrusi király lányára, a szépséges Európére csodálatos álmot bocsátott egy éjszaka Aphrodité, a szerelem istennője. Két világrész versengett érte, asszonyi alakban álltak meg ágya fölött, az egyik Ázsia, a másiknak akkor még neve sem volt.

- Az én földemen született, én is neveltem őt - mondta Ázsia, és átölelte a leányt.

- De nekem rendelte Zeusz, és róla fognak elnevezni engemet - mondta az ismeretlen, és magához ragadta Európát.

Ekkor fölriadt álmából a királylány. Fölkelt, felkereste leánypajtásait, s kiment velük a rétre, a tenger partjára, hogy virágot szedjen.

 

 

 

Messziről nézte őt Kronosz fia, Zeusz, a szerelem nyila megsebezte szívét, s mátkájának akarta a lányt. Elrejtette magában az istent, és bika alakját öltötte magára. Büszke, nyugodt léptekkel járkált a leányok között, és a szépséges Európé mellett megállt.

A királylány odaszólt szép hajú pajtásainak:

- Jertek, lányok, üljünk fel a bika hátára. - Így szólt, s jókedvűen felült. A bika ekkor fölpattant, és egyenesen nekivágott a tengernek. A lány megrémült, a tengerek királyát, Poszeidónt hívta segítségül, de ekkor megszólalt a szépszarvú bika:

- Ne félj, szépséges szűz! Mert tudd meg, Zeusz vagyok, és az emberek között olyan alakban tudok megjelenni, amilyenben csak akarok. Mindjárt Krétába érünk. Ott üljük meg a menyegzőt, s híres, nagy királyok származnak majd tőlünk..."

 

 

 

A görög rege szerint így rabolta el a tyrusi királyleányt bika képében Zeusz. Az elragadt Európé nevét idézi ma is az európai földrész neve.

 

A valóság azonban mindig egy "kicsit" más, sokkal szárazabb és tényszerűbb, mint a mondák. Lássuk tehát a legvalószínűbb magyarázatot is! Az ókor híres kereskedő népének, a föníciaiaknak a nyelvén a nyugati égtájat egy arab szó jelölte. Ezt az ázsiai eredetű szót a görögök is megismerték, és olyan sokáig használták, hogy az idegen eredet nyomai teljesen lekoptak róla. Sőt, kezdett ismerősen csengeni a fülükben! Zeusz és Európé mítoszának hatása alakította ki nyelvükben a föníciai ereb szóból azt a nevet, amelyet földrészünk ma is visel. Gondoltad volna?