Az Amerika középnyugati részén tevékenykedő utazó ügynök, Gilette 1895 egy reggelén borotválkozás közben azon elmélkedett, hogy hagyományos hosszú borotvakése nem vág elég jól, és nem is biztonságos. Észrevette, hogy a kinyitott pengének csak egy kisrészét használja, s eltöprengett azon, milyen veszedelmes szerszám is a borotva, amely szó szerint  elvághatja az ember torkát. Ráadásul, mivel elfoglalt ember volt, nem szívesen fecsérelte az idejét arra, hogy borotvakését a fenőszíjon élezze.

Miért ne lehetne, gondolta Gilette, egy olyan borotvapengét készíteni, amelyet soha nem kell élezni, a mérete is megfelelő, ráadásul még elég olcsó is ahhoz, hogy ha elkopott, el is lehessen dobni. Gilettnek eszébe jutottak korábbi munkaadójának, az üvegek zárókupakját feltaláló Wiliam Painternek a szavai is. Paintern feltaláló volt és üzletember, aki hitt abban, hogy ha olyan terméket tud előállítani, amelyet az emberek használat után eldobhatnak, az iránt mindig lesz kereslet.

Gilette Willam  Nickerson mérnök segítségével dolgozta ki a kétélű biztonsági borotvapengét, amelyet egy külön e célra tervezett, nyéllel és állítható fejjel ellátott borotvakészülékbe helyezett. A húsz borotválkozás után is garantáltan éles szénacél pengéket tucatjával csomagolva árusították.

Gilette megalapította a Safery Razor Companyt, és 1901-ben szabadalmaztatta borotváját.