A konkrét kérdéssel megkerestük a kutatást vezető Ódor Jánost, a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum régészeti osztályának vezetőjét. Ő tájékoztatta elmondta, hogy a fás növényekkel foglalkozó tudományt, a dendrológiát, azon belül a dendrokronológiát a régészek is szívesen használják kormeghatározásra. Ez úgy lehetséges, hogy egy nagytáj területén, például Kárpát-medencében, vagy az Alpok előterében adott időpontban hasonló az időjárás. Az azonos fajó fák évgyűrűi tehát adott évben nagyon hasonlóak. Most már érthető, hogy ha találnak egy élő fát, amelyik mondjuk 100 éve „született, és egy olyat, ami 70 éve halt meg, akkor annak a 30 évnek évgyűrűiből, amit egyidőben töltöttek a bioszférában tovább lehet számolni visszafele. Mert ha ez a 70 éve halott fa 100 évesen dőlt ki, akkor összesen már 170 évnyit tudunk visszaszámolni.

 

Annyira jól működik ez a rendszer, hogy a svájci, és dél-német területeket kutató régészek évezredekre visszamenő pontos kronológiával rendelkeznek. Nálunk közel sem ennyire pontos a rendszer, mert annak felállításához még sok régen élt fát kellene találni, de jó közelítéseket már ma is tehetünk.

„A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás előnye – olvashatjuk a Cincér Bt. Honlapján – a többi természettudományos keltezéssel (pl. C14) szemben abban rejlik, hogy igen olcsó, és kis szerencsével nagyon, akár negyedév pontos eredményt tud szolgáltatni Ezért "felfedezését" követően rövidesen alkalmazni kezdték a régészeti kutatásban is, és az európai kutatás homlokterében is a keltezésre történő felhasználás áll(t). Az elmondottakból sejthetők az eljárás néhány korlátai is: azonos fafajú maradványokra van szükség, területenkénti vizsgálat kell (ennek nagysága változó! Dél-Németország 1000 km átmérőjű kör, Észak-Németország esetében viszont 100 km...), legalább 30 évgyűrűt tartalmazó maradvány szükséges.”