Igaz ugyan, hogy végtagjaik erős, evezőszerű úszókká vagy úszólábakká módosultak, de belső anatómiai felépítésük szinte alig tér el „normális” négylábú rokonaikétól. Minden lábukon ugyanúgy öt ujjuk van, mint nekünk embereknek. A csontjaik arányai természetesen mások, az úszás szolgálatában módosultak.

Valódi fóka csontváza

 

 

A hátulsó végtag első és ötödik ujja megnyúlt és akkora, vagy még hosszabb, mint a többiek. Ezáltal a hátulsó láb széles úszóvá alakult át. A kézfejen viszont a hüvelyk hosszabbodott meg jelentős mértékben. A legtöbb esetben ez vált a leghosszabb ujjá, a többi pedig egészen a kisujjig – amelyik a legkurtább – fokozatosan rövidül. Az ujjak közt úszóhártya feszül, amely az ujjak hosszúságát jóval felülmúlhatja. A karmok ellenben, noha a valódi fókaféléken még jól fejlettek, a többi fókafélénél hajlamosak az elcsökevényesedésre. Külön érdekesség – noha az összehajló hátsó úszók rendszerint eltakarják –, hogy a fókáknak még rövid farkuk is van.

 

A fókák igazán a vízben érzik otthon magukat, és végtagjaik is ehhez az életmódhoz alkalmazkodtak. Szárazföldön meglehetősen esetlenül mozognak, és érdekes módon két nagy csoportjuk – a valódi fókafélék és a fülesfókafélék – nem egyformán használja a hátsó végtagjait. A valódi fókafélék (például a borjúfókák) hátra kinyújtják uszonyaikat, így az alig segíti előrehaladásukat. A fülesfókák (például az oroszlánfókák) viszont nemcsak mellső úszólábaikra támaszkodva haladnak, hanem hátsó úszóikat maguk alá görbítve tolják magukat a parti fövenyen.