Ha ezeket a megfigyeléseket alkalmazzuk a halakra, a tengeralattjárókra és a búvárokra, világos, hogy szilárd és folyékony részeikre alig hat a nyomás. Az egyre mélyebbre süllyedő halak és búvárok gázzal töltött részeire (a halak úszóhólyagjára és a búvár tüdejére) egyre nagyobb nyomás nehezedik. A tengeralattjáró hajtóteste ellenáll a külső nyomásnak, ezért a tengeralattjáró belsejében nem nő a levegő nyomása. Ha a nyomás a tengeralattjáró belsejébe zárt levegőre is hatna, a levegő mind kisebb térfogatra zsugorodna, és a tengeralattjáró összeroppanna. Ezért olyan erős a hajótest - távol kell tartania a hatalmas külső víznyomást a belső levegőtől.

 

A mechanikai hatásokon kívül egy másik érdekes jelenséget is számba kell vennünk. Ha a nyomás nő, a gázok jobban oldódnak a folyadékokban. Tehát a mélyebb vízben (ahol a nyomás nagyobb) a halak és a búvárok vérében és szöveteiben több gáz oldódik. Ha a búvárra nehezedő nyomás a gyors felemelkedés miatt hirtelen csökken, "keszonbetegség" alakul ki. Azok a gázok, amelyek a mélyben, a nagy nyomáson feloldódtak a búvár szöveteiben, kevésbé oldódnak a fönti kisebb nyomáson. Ha a gázok kijutnak a szövetek oldataiból, kárt okoznak a szervezetben és fájdalmat idéznek elő.