A puha luxuskelme egy részét a kis görög szigeten, Kószon állították elő, a helyi vadon tenyésző, tölgylevéllel táplálkozó selyemhernyók gubójából. De az itt előállított selymet össze sem lehetett hasonlítani a kínaiak selymével, amely a fehér eperfa levelével táplált tenyésztett selyemhernyók gubójából készült. A bizánciak kereskedőktől vásárolták a kínai selymet, akik 4800 km távolságból szállították azt a veszélyes selyemúton, amely a Huang- parti Luojangból indult a Földközi- tenger  keleti partjához. Mire a selyem elért Európába, szó szerint megérte saját súlyát aranyban. És az ára egyre csak nőtt, és egyre nehezebb volt hozzájutni, mivel a Selyemút háború sújtotta területeken haladt keresztül. Justinianus ezért afrikai kereskedőktől próbálta meg beszerezni, akik a tengeren kereskedtek Kínával.

A két nesztoriánus szerzetes sok-sok éven keresztül terjesztette a kereszténységet Kínában, s eközben megtanulták a selyemkészítés titkait. Nyilvánvaló volt azonban, hogy ilyen hosszú úton képtelenség a selyemhernyókat életben tartani. A piciny tojásokkal persze más volt a helyzet. 28 g-nyi tojásból 36 000 selyemhernyó lesz.

Justinianus ellátta a szerzeteseket ajándékokkal, és nagy jutalmat ígért nekik. A két férfi visszatért Kínába, ahol szereztek is egy adagnyi selyemhernyótojást. Majd vaskos bambuszbotokra támaszkodva, újra megtették a hosszú utat Nyugat felé. Az értékes tojásokat a boltjaikban rejtették el.

Visszatérve a két szerzetes megtanította a bizánciakat, hogyan kell a tojásokat kikelteni és a selyemhernyókat felnevelni, amelyek Európába első finom selyemkelméjét adták. A szaporítás céljára hagyták, hogy a selyemhernyók egy részéből kifejlődjenek a lepkék. A szerzetesek erőfeszítései ellenére a selyemhernyók még mindig jobban kedvelik a kínai fehér eperfa levelét, s Európa a mai napig Kínából importálja a nyersselyem egy részét.