Hérodotosz szerint a mumifikálás 70 napot vett igénybe. A balzsamozást háromféle minőségben és áron végezték. A legdrágább eljárás során az orrlyukakon keresztül eltávolították az agyvelőt, majd kovakő késsel egy oldalt ejtett vágáson át, általában a szív kivételével kiemelték a testből a belső részeket. Ezt követően kiszárították a testet. Kevésbé volt költséges az a módszer, amikor nem vették ki a testből a belső szerveket, hanem kiszáradás előtt cédrusolajat fecskendeztek bele. A legolcsóbb eljárás az volt, amikor mindössze kiszárították a testet.

Hérodotosz beszámolója abból az időből származik, amikor a mumifikálás tudománya már hanyatlóban volt. A korábbi időkben az volt az általános, hogy kivették az agyvelőt és a belső szerveket, és a testüregbe többek közt fűrészport, gyolcsot meg iszapot helyeztek. A balzsamozási technika fénykorában apró bevágásokon át a bőr alá is helyeztek tartósítószereket.

A szárítás körülbelül 40 napig tartott, és erre az időre a testet száraz nátronba (kristályszóda) rakták. Ezután olajokkal kenegették, fölékesítették vászontekercsbe csavarták, vallási szertartásokat végeztek körülötte. A pólya külső rétegét átitatták méhviasszal, és enyvvel kenték be.

A belső szerveket is nátronban szárították ki, mielőtt a test mellett álló négy lezárt edénybe, az ún. kanópuszokba helyezték volna őket. De volt egy olyan korszak, amikor a belső szerveket feldarabolták és felhasználták a holttest tartósítására.

A bepólyált múmia arc és mellkas maszkot kapott, amely gipszréteggel bevont vászonból készült. Ezt esetenként bearanyozták, szemet és szempillát festettek rá. Némelyiket előbb test alakú, majd szögletes fakoporsóba helyezték és végül a múmia egy általában kőből készült külső koporsóba vagy szarkofágba került, amelyre díszítésül rituális szövegeket véstek, hogy azok óvják a lelket útja során.