Számunkra már elképzelhetetlen az az időszak, amikor még nem ismerték az emberek a gyógyszereket és különféle gyógynövényeket valamint egyéb gyógymódokat alkalmaztak a betegségek leküzdésére. Sajnos, akkoriban, amikor még a legalapvetőbb gyógyszerek sem léteztek, mint amilyen például a penicillin, sok embernek az életével kellett fizetnie. Ebbe nem nyugodtak bele az orvosok és szépen sorjában és persze szépen lassan (mert ehhez hosszú évekre és évtizedekre vagy akár évszázadokra volt szükség) megszerezték a tudás hatalmát és megtalálták egyes betegségekre a különféle gyógyszereket. Amikor azonban felfedeznek egy új orvosságot, nem alkalmazhatják rögtön embereken, először alapos tesztelésnek kell alávetniük, s amikor beigazolódik a gyógyszer hatékonysága, csak akkor kerülhet a patikákba, s csak akkor írhatják fel az orvosok az embereknek.

De vajon hogyan történik egy ilyen tesztelés? Milyen utat kell bejárnia egy új gyógyszercsodának, hogy segítségünkre legyen a betegségek leküzdésében. A tesztkísérleteket általában legalább két állatcsoporton kell elvégezni, először rendszerint apró rágcsálókon (egereken, patkányokon, tengerimalacokon), majd következnek a nagyobb állatok, mint amilyenek a kutyák vagy a majmok.

Kisebb adag gyógyszerrel azt vizsgálják fiatal állatokon, hogy az új találmány nem gátolja-e azok növekedését és fejlődését, majd azt is megnézik, hogy egy várandós, vemhes állatnak beadva nem károsodik-e a pici, az utód.

 

 

 

Vizsgálják, hogy a gyógyszer nem okoz-e kiütést, s nem eredményez-e a normálistól eltérő kábult vagy éppen túlságosan élénk magatartást.

Felmerült a kérdés, hogy biztosan ez-e a legjobb megoldás, hiszen a gyógyszerek sok esetben az állatokra egészen más hatással vannak, mint ránk, emberekre. Ott van például az említett penicillin. Ez az a gyógyszer, amit ha elsőként a tengerimalacokon próbáltak volna ki, akkor soha nem terjedhet el, számukra ugyanis ez halálos méreg. A gyógyszerek tesztelése, mint már említettem, hosszú folyamat, akár két évet is igénybe vehet.

 

 

 

Amikor állatokon már teszteltek egy új gyógyszert és minden normálisnak és biztonságosnak tűnik, akkor következnek az önkéntes jelentkezők, akiken a gyógyszerek mellékhatásait vizsgálják meg. Ezek az önkéntes kísérleti alanyok persze szigorúan ellenőrzött körülmények között nagyon kis adagot kapnak a gyógyszerből. Ha látszólag nincs az új találmánynak különös mellékhatása, abban az esetben az önkéntesekből álló csoport létszámát növelik.

Az USA-ban például az egy-egy gyógyszerrel kapcsolatos kísérleteket 5-15 ezer emberen végzik el, mielőtt az eredményeket az engedélyező hatósághoz küldenék.

Nálunk, Magyarországon például az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyezi a már kipróbált és tesztelt gyógyszerek forgalomba kerülését.

 

 

 

Az új orvosságok nagy részét egy úgynevezett kettős vakpróbával tesztelik. Az alanyok egy része a gyógyszerhez hasonló hatóanyag nélküli szert kap. Sem az orvosok, sem pedig a betegek nem tudják, hogy ki melyiket kapta. A kísérlet végén nem lehet a legkisebb kétség sem afelől, hogy valóban a gyógyszer segített abban, hogy a beteg állapota javult, nem pedig az, hogy a szervezet magától küzdött meg a betegséggel.

Amikor egy gyógyszer túljutott mindenféle vizsgálaton és már forgalomba is került, azzal nincs vége a tesztelésének, hanem tovább folytatódik a vizsgálódás, s ha véletlenül később egy páciensnél az orvosok káros mellékhatást tapasztalnak, azonnal kötelesek azt jelenteni a korábban említett illetékes hatóságnak!

 

Így, amint látod, igazán komoly és felelősségteljes munkát végeznek azok a szakemberek, akiknek a gyógyszerek tesztelése a feladatuk, így nem kell félned attól, hogy komoly baj érhet egy orvosság szedésekor, sőt, inkább bízhatsz abban, hogy segíteni fog téged is a gyógyulásban.