Abból, hogy a repülőgép potenciálja jelentõsen eltér a környezete potenciáljától, nagy baj származhat. A gép előbb-utóbb találkozik valamivel, ami elektromos töltést cserél vele, s ez katasztrofális eredménnyel járhat. A repülőgép potenciálját tehát a környezete potenciáljához hasonló értéken kell tartani. Ezért vannak a szárnyak végén hegyes fémtüskék, amelyek a koronakisülés nevű jelenséget használják fel, hogy a nemkívánatos elektromos töltéseket a repülőgép mögé, a levegőbe "szórják szét". Minden kóbor töltés, amelyet a repülő a levegőhöz súrlódva vagy a felhők mellett elhaladva felvesz, gyorsan a levegőbe kerül, hogy a gép potenciálja ne térjen el jelentősen a környezete potenciáljától, és a repülő ne váljon a villámcsapások célpontjává. Kedvezőtlen esetben a repülőgépet is érheti az a villámlás, amely két másik tárgy között zajlik. A fémtüskék ilyenkor is jelentõsen csökkentik a közvetlen villámcsapás veszélyét.