Kétezer-kétszáz múmiát találtak meg eddig, de Guillermo Cox, az ásatásokat irányító régész szerint a nyolc hektáros területen kb. 10 ezer embert temettek el, 1480 és 1535 között, amikor az inka civilizáció utolsó évtizedeit élte Francisco Pizarro hódítóinak megjelenése előtt. A barakk-várost Tupacv Amarunak hívják lakói, Manco Capac fia után, akit a spanyolok 1572-ben lefejeztek.

A Puruchucu-negyed indián lakói, aki a 80-as években telepedtek itt le, régóta tudnak a múmiák létezéséről. Házaik korszerűsítési lehetőségeinek megteremtése miatt ők maguk kérték a feltárást, amely segítségükkel 1999 óta folyik. A múmiák 16x60 négyzetméteres sírokban fekszenek, 3-4 méter mélyen. Kb 40%-ukakat tárták fel eddig. A holtak, férfiak, nők, gyerekek, öregek, az inkák erősen hierarchizált társadalmának a legkülönbözőbb rétegeiből valók. Az egyiptomi és a Cuzcóban talált indián múmiáktól eltérően nem bebalzsamozottak, természetes módon száradtak ki a homokos talajban. Közülük 40 olyan tökéletesen konzerválódott, hogy épek még a fogai, a szemei, a haja is, sőt, a tetoválás is látszik még a bőrén. Egy-egy halotti lepelbe több testet is tettek. Olyat is találtak, amelyben hét test volt. Az elhúnytakat javaikkal együtt temették el. 50-60 ezer tárgyat emeltek eddig ki, közöttük élelmet, kerámiát, állatbőröket, fegyvert, ékszert, tolldíszt, különböző edényeket, textíliát, kisebb szobrokat.

 

Az inka birodalom a XV. század végén volt virágzása tetőfokán. A XII. század végén jött létre egy harcias pásztor törzsből, amely 300 év alatt uralma alá hajtotta a kecsua és ajmara indiánokat Argentina északi részétől, Chilétől Bolivián, Perun, Ecuadoron át egészen Kolumbiáig.

 

Teokratikus rendszer volt, amely egy kaszt abszolút hatalmán és közösségi gazdálkodáson alapult. Ezt a hatalmas birodalmat a spanyolok megsemmisítették. Pizarro csapdába ejtette és kivégeztette a nagy Inkát, Atahualpát 1532-ben. 1535-ben Lima ellen indult. Cox erre az időre teszi a temető keletkezését, amelybe az első értékelések szerint két generáció temetkezett.