A kancsóka egy trópusi növény, amely a párás őserdők mélyén vadászik áldozataira. Több mint 80 fajtája él szerte a mediterrán országokban, többek között Dél Ausztráliában, Malajziában, Madagaszkáron és más déli országokban. A növény különlegessége hogy olyan illatot bocsájt ki, amely már messziről vonzza a rovarokat. Az illat nem kellemetlen, sőt inkább valami édeskés vaníliára hasonlít, sem mint kellemtelen dögszagra.

Maga a rovarfogó egy módosult levél, amely kancsó alakú formát vett fel az évek során.

A kancsó oldalán két sorban apró szőrök helyezkednek el, amelyek a rovarcsalogató anyagot kis mirigyekben termelik. Amikor a rovar megérzi, az illatot belerepül a kancsóba, amelynek a fala igen síkos és onnan már nincs menekvés. A kancsó alján egy speciális enzim található, amely képes a rovart pár nap alatt megemészteni, így folyékony állapotban a növény szinte felszívja áldozatát.

 

 

 

Bár kissé bizarrul hangzik, az állatvilágban több hasonló élelemszerző módszerrel találkozhatunk. A kancsóka az őserdők mélyén legtöbbször kúszónövényként él, de van olyan faj, amelynek a mérete is elég impozáns ezekben akár egy liter emésztőnedv is található, ennek a kisebb emlősök és rágcsálók is áldozatul eshetnek.

 

 

 

A növényt már itthon is nevelgethetik a gyűjtők, de tartása és gondozása nem egyszerű.

Ha szeretnénk egy ilyen különleges gyilkost otthonunkba beengedni, biztosítanunk kell neki a napi minimum 8 órás fényt, ne érje közvetlen napsütés a növényt. Tehát világos, de nem tűző napra állítsuk a cserepét. Jól szellőző, hűvös helyre van szüksége, mert az őserdőben is árnyékban él, ahol az éjszakák hidegek a nappalok melegek. Az ideális hőmérséklet 5 és 15 fok között van, a túlforró nyári hőmérsékletben a növény elpusztul.

Ne álljon a cserép alatt a víz folyamatosan és csak lágy vagy desztillált vízzel öntözzük. Az esővíz a legjobb választás, hiszen ez hasonlít az eredeti élőhelyéhez leginkább. A növény földjét tartsuk, mindig nedvesen ne hagyjuk kiszáradni.

 

 

 

A magas páratartalom is nagyon fontos ezért a cserepét állítsuk egy kavicsos tálcára és naponta permetezzük a növényt. Átültetni elég három vagy négyévente ilyenkor laza tőzeges földet válasszunk számára. Tápoldatra nincs szüksége a növénynek, hiszen minden fontos tápanyagot a rovarokból nyer ki. Ha zárt szobában tartjuk a növényt, vásároljunk neki állateledel boltban kisebb rovarokat, legyeket, poloskát, tücsköt.

 

 

 

Minél jobb ételt kap annál szebben fog növekedni.

Érdemes egy nagyobb floráriumba ültetni, vagy tegyük a cserepét akvárium mellé.

Ha azt látjuk, hogy a növény nem hoz elég kancsót, vagy levelei száradnak sárgulnak az a szegény páratartalom vagy a fényhiány miatt lehet.

 

 

 

Nyáron kitehetjük a növényt a szabadba egy árnyékos helyre, de a szállításnál figyeljünk rá, hogy a kancsókból az emésztőnedv ne ömöljön ki. Ősszel szaporítjuk, mert ilyenkor tudjuk a talp meleget legjobban megteremteni. A levélalapot felére visszavágva, a 3-4 leveles szárdugványok párafüggöny alatt, tőzeg-perlit keverékében 2-6 hónap alatt gyökeresednek.

A téli időszakban a kancsóka növekedése lelassul, de ilyenkor is szép marad a növény.