Egerben a 91 éves török hódoltság után a polgárság nagy része – az ország több városához hasonlóan – német volt. Ez idő tájt a városnak a vezetését, mai kifejezéssel élve az önkormányzatát is ki kellett építeni, amelynek során minden városrésznek egy-egy köztiszteletben álló polgárt kellett képviseletére megválasztania, akiket, tekintettel arra, hogy a hivatali nyelv ekkor a latin volt, először decurio-nak, majd fokozatosan áttérve a magyar megfelelőjére, tizedesnek neveztek. A fallal bekerített városmagot viszont négy részre osztották, s ezek vezetőit az egyre nagyobb számú német lakosság hatására a Viertel-Meister megnevezéssel illették, ami szó szerinti magyar fordításban negyedmestert jelent.

 

Negyedmester – ez meglehetősen furcsa szó a magyarnak. Mert hát milyen mester az, aki nem egész? Így aztán nem lefordították, hanem elmagyarosították az eredeti német megnevezést, és lett belőle fertálymester, aminek még a hangzása is méltóságteljesebb.

 

A jobb módú, tiszteletreméltó lakosság köréből kikerülő fertálymesterek feladatai sokrétűek voltak. Kötelességük volt a városnegyed jó erkölcseire vigyázni, az éjjeli randalírozókat, részegeskedőket, káromkodókat, utcán pipázókat akár helyben testileg is megfenyíthették, amelynek során a botjuk használata sem tilttatott meg számukra, de, ha vétküket olyan súlyosnak ítélték, a városi hatóságok elé is vezethették a vétkeseket.

Persze voltak ettől fontosabb feladatok is. Az akkor nem éppen ritka tűzvészek elkerülése érdekében a fertálymesternek ellenőriznie kellett a tűzrendészeti szabályok betartását, hogy például minden háznál legyen kikészítve egy hordó víz, továbbá ellenőrizték a házak tisztaságát, az adók megfizetését, és kihirdették az új rendeleteket. Sorolhatnánk még a feladatok listáját, de egyet ne felejtsünk ki belőle: adományokat gyűjtöttek a negyedük szegényei számára.

 

A fertálymesterek jogait és kötelességeit eleinte minden város maga szabályozta, az 1830–40-es években azonban megjelentek az egységes országos önkormányzati törvények, amelyek a fertálymesterek feladatait a köztisztviselőkre hárították. Innentől kezdve a fertálymesterség, így a hozzá kötődő jogok is meglehetősen megnyirbálódtak. A 19. század második felében mégis egyre vonzóbb lett a fertálymesteri hivatal. Főpapok, orvosok, ügyvédek, jól menő iparosok, kereskedők, földművesek alkották soraikat.

 

Az 1949-ben megszűnő szép hagyományt az Egri Lokálpatrióta Egylet 1996-ban fölelevenítette. Azóta évről évre látványos körülmények között avatják fel újra a fertálymestereket a Bazilikában megtartott szentmise keretében. Mint ahogyan a 19. században, amikor a különböző társadalmi rétegek tagjaiból álló fertálymesteri szervezet a társadalmi osztályok közötti válaszfalak lebontásának egyik szép példája és jó gyakorlata volt, a mai fertálymesterek társasága Egerben egy alapvetően pártpolitikától független szerveződés, amelynek véleményét azonban egyre többször kérik ki és hallgatják meg.