Felmerült, hogy a vércsoport is szerepet játszhat ebben a kérdésben. Kutatók már az 1970-es években vizsgálták, milyen vércsoportú embereket csípnek meg laboratóriumi körülmények között a leggyakrabban. Fontos kiemelni, hogy ezek a kutatások mindig egy adott fajt vizsgáltak, és eredményeik nem tekinthetők általános érvényűnek, hiszen az ismert szúnyogfajok száma 3500-ra tehető.

 

Egy 1972-ben végzett oxfordi kutatás Corinne Shear Wood vezetésével kimutatta, hogy a „0” vércsoport vonzóbb a maláriát terjesztő Anpopheles gambiae szúnyogok számára, mint a másik három, azonban ezt egy másik vizsgálat 1976-ban megcáfolta (Thornton és mtsai.).

2004-ben egy indiai kutatás arra az eredményre vezetett, hogy az Aedes nembe tartozó szúnyogok legjobban a „O” vércsoportot kedvelik, ezt követi az „AB”, majd az „A” és a sor végén kullog a „B” vércsoport (Geetha Viswanathan).

 

Ugyanebben az évben egy japán vizsgálat kimutatta, hogy az Ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) csak azok között tesz vércsoport alapján különbséget, akik szekretorosak, azaz vércsoport-antigénjeik megjelennek egyéb testnedveikben is (pl. nyál, verejték, sperma, stb.) Szekretoros felnőtteknél a másik vizsgálathoz hasonlóan a „0” vércsoportúak szerezték a legtöbb csípést, de a különbség csak az „A” vércsoportúakhoz képest bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A nem szekretoros emberek között a szúnyogok nem válogatnak vércsoport szerint (Shirai Yoshikazu és mtsai.).

 

A fentiek alapján úgy tűnik, a „0” vércsoportúakra jár rá leginkább a rúd a szúnyogok szempontjából. Az egyéb vegyi anyagok azonban nagyobb szerepet játszanak a vonzó-taszító hatásban, mint a vércsoport.