A BOROSTYÁNKŐ EREDETE

 

A borostyánkő növényi eredetére már a Kr.e. 384-ben született görög filozófus, Arisztotelész is utalt.

A történelem során azonban - főleg a középkorban - újból s újból lábra kaptak a kő misztikus voltát hirdető nézetek. Még a növény- és állatrendszertan megalapozója, Karl von Linné (1707 -1778) is csak feltételes módban beszélt a borostyánkő növényi eredetéről.

 

 

A BOROSTYÁNKŐ NEVEI

 

 

A görögök és latinok elektron-ja (a napkő), glaesum-a (az üveghez hasonlóan áttetsző kő, germán eredetű szó), succinum-a (a folyadékkő) elnevezések mellett, Plinius "Historia naturalis" c. művében a "sacrium" szerepel a borostyánkő régi szkíta elnevezéseként. Baltikumi eredetű szó lehet ez, lettül "saki" = gyanta, litvánul "sakai" = gyanta, gumi.) Az arabok kahruba-ja - azaz "szalmarablója" (a megdörzsölt kő vonzerejéről), a borostyánő tulajdonságairól kapta a nevét. A germánok Bernstein?je és a középkori "lapis ardens" égő kő jelentésű, az alnémet börnen, bernen= brennen= égni szóból származik, ugyanúgy mint a svéd: bärnsten és a holland: barnsteen, brandsteen, illetve a lengyel bursztyn, s feltehetően szláv közvetítéssel a magyar: borostyán. A borostyánkő szláv neve: jantar

 

 

A BOROSTYÁNKŐ GYÓGYÍTÓ SZEREPE

 

 

Id. Plinius az I. század végén így írt: "A Transpadana (Észak-Itália Pó folyótól északra fekvő része) asszonyai borostyánkő nyakláncot hordanak, főleg önmaguk ékesítésére, de gyógyászati célból is. Ugyanis az a hiedelem járja, hogy a borostyánkő megelőzi a torok és a mandula betegségeit..." (Plinius: Historia naturalis XXXVIII.44.)Néhány ilyen nyakék Aquileiában is előkerült.

A borostyánkő ékszerek hordását olyan mély gyökerű hagyományokkal kapcsolhatjuk össze, melyek végigvonulnak a bronzkoron és a vaskoron, a lengyel kézműipar jóvoltából pedig napjainkig élnek.