Érdekes tény, hogy közép- és hosszú távon a legjobb eredmények több mint egyharmadát egyetlen ország, Kenya szülöttei érték el. Az 1988-as szöuli olimpián kenyai versenyzők nyerték a 800, 1500 és 5000 méteres távokat valamint a 3000 m-es gátfutást is. A valószínűség-számítás alapján e kombináció létrejöttének esélye egy a kétmilliárdhoz!

A színesbőrű futók tehát valóban, statisztikailag igazoltan jobbak, mint a fehérek. Ez azonban sok helyen tabunak számít, mivel rasszista megnyilvánulásokra adhat lehetőséget. Egy ostoba és régen elvetett elmélet azt állította, hogy a feketék azért futnak jobban, mert ők „még közelebb állnak az állatvilághoz”. Az elmúlt években számos lelkiismeretes kutatás vizsgálta a fekete afrikai sportolók behozhatatlan előnyének titkát.

Testalkat

Antropológiai összehasonlítás alapján a Nyugat-Afrikából származó színesbőrűekre az európai átlaggal összehasonlítva az alábbi fizikai tulajdonságok jellemzőek:

# arányaiban kisebb mennyiségű bőr alatti zsírszövet a karokon és alsó végtagokon, soványabb testalkat, nagyobb izomtömeg, fejlettebb izomzat, szélesebb váll

# kisebb mellkasüreg

# a tömegközéppont magasabban van

# az ülve mért magasság kisebb – azaz az alsó végtagok hosszabbak a törzshöz viszonyítva, a csípő keskenyebb, a vádli soványabb

# a lábfej:sípcsont arány és a sípcsont:combcsont arány nagyobb, mint a fehéreknél

# a test sűrűsége nagyobb, a csontok sűrűsége és súlya minden életkorban nagyobb, mint a fehéreknél – ezért sem szerepelnek kiemelkedően az úszószámokban

Kutatások

Különböző kutatócsoportok vizsgálták a fehér és színesbőrű sportolók izomszerkezete közötti eltéréseket. Az eredmények ellentmondásosak: van, amelyik szerint a feketék nagyobb mennyiségű lassú-összehúzódású izomrosttal rendelkeznek, amely a kitartó, hosszú távú erőkifejtéshez szükséges, más kutatók ennek éppen az ellenkezőjét mutatták ki, tehát a gyors összehúzódású rostok nagyobb arányát, ami a rövid ideig tartó megterhelésben elengedhetetlen.

Egységesnek látszik viszont az az eredmény, mely szerint a feketék vérében sportteljesítményt követően kisebb a tejsav mennyisége, mint a fehéreknél, ennek következtében az izom fáradása is kisebb mértékű. A fekete sportolóknál továbbá az oxigén felhasználása is kedvezőbb, technikai hasonlattal élve „kevesebb üzemanyagot fogyasztanak”, szervezetük gazdaságosabban működik.

Valószínűleg ennek is következménye az, hogy jelentősen kevesebb edzéssel, heti lebontásban rövidebb távok lefutásával érik el kimagasló eredményeiket.

Természetesen a vizsgálatoknak csak egy töredékét sikerült itt bemutatni, és hatalmas különbségek vannak mind az egyes kutatócsoportok módszerei, mind a különböző területekről származó fekete-afrikai sportolók élettani sajátosságai között. A fentiekből is kiderül azonban, hogy a gének itt különlegesen fontos szerepet játszanak.