Láthatjuk, hogy a herék testüregen kívül tartása a fajfenntartás szempontjából kétségtelenül előnyös. Az is tény, hogy az elefántok heréi a hasüregen belül helyezkednek el. Mi lehet az az ok, amely miatt az állatoknak ebben a csoportjában testen belüli védelemre szorulnak a herék ahelyett, hogy kint hűsölnének a szabadban?

A válasz csak az elmúlt évtizedben született meg. A Melbourne Egyetem zoológusai 1999-ben elefántembriók tanulmányozása valamint genetikai vizsgálatok révén érdekes felfedezést tettek.

Megállapították, hogy az elefántnál a vese fejlődése, a mellhártya szerkezete és az ormány felépítése egyaránt arra utal, hogy ezek a nagytestű szárazföldi emlősök valaha a tengerekben éltek. Ezt támasztja alá az is, hogy a DNS-vizsgálat szerint az elefántok közeli rokonságban vannak két tengeri emlőssel, a dugonggal és a tengeri tehénnel.

Tengeri életformára utalnak korábbi régészeti leletek is: olyan szigeteken találtak ősi elefántcsontvázakat, melyek a kontinensekkel soha nem álltak összeköttetésben. Az ormány funkciója feltehetőleg a víz alatt tartózkodó elefánt légzésének segítése volt.

Jobb a meleg, mint a hideg

Ismeretes, hogy a vízi emlősök – a fókák és a bálnák – is a testüregen belül „hordják” heréiket. Erre azért van szükség, mert a hideg víz rövidebb idő alatt többet árt az ivarsejtképzésnek, mint a testmeleg. A vízi emlősök tehát evolúciósan a kisebbik rosszat választják, amikor a heréiket jobban védik a hidegtől, mint a melegtől. Az elefánt testen belül lévő heréi tehát a vízi eredetet jelzik.

Az is ismeretes, hogy a fent említett bálnák és fókák a törzsfejlődés során előbb szárazföldi állatok voltak, és heréik herezacskóban, testen kívül helyezkedtek el. Amikor a vízi életformára váltottak, akkor húzódott vissza heréjük a hasüregbe. Ezzel szemben az elefántoknál semmi sem utal arra, hogy valaha is a testen kívül, herezacskóban lettek volna a heréik, nincsenek jelen náluk azok az anatómiai képletek, melyek a here leszállásához szükségesek. Ez arra utal, hogy az elefánt a tengeri emlősökkel ellentétben a törzsfejlődés kezdetén vízi állat volt, és csak később tért át a szárazföldi életre.