A fólia rugalmasságának ritka molekuláris szerkezetében rejlik. A műanyagok hosszú molekulákból állnak, a polietilén molekulában például egymás után több ezerszer is ismétlődnek az egy szén és két hidrogén atomból álló egységek. Az egyéb anyagok túlnyomórészt kis molekúlájúak, a vízmolekula például csak egy oxigén és két hidrogénatomot tartalmaz.

A folpack fólia hosszú molekuláik girbe gurbák, kunkorodottak, akárcsak a gyapjú szálai. Amikor a fóliát széthúzzák, a molekulák kiegyenesednek, ám a gyapjú szálaihoz hasonlóan igyekeznek visszanyerni eredeti állapotukat.

A legtöbb vékony műanyag fóliára, így a folpackra is jellemző, hogy tappas, ami sztatikus elektromos töltésének köszönhető. Például amikor letekeréskor elszakad az alatta lévő fóliarétegtől, vagy lehúzzák valamilyen felületről, elektronokat sodorhat magával, s így negatív töltésűvé válhat. A másik felületen ez pozitív töltés kialakulásához vezet, s a kettőt így már elektromos vonzás tartja össze.

Folpack fólia kétféle műanyagból készíthető: PVC vagy polietilénből. A PVC természetes állapotban kemény anyag, ám úgynevezett lágyító anyagok hozzáadásával puhává, rugalmassá tehető. A polietilén eleve lágy, ezért más anyagokkal nem kell keverni.

A PVC – fólia valamivel átlátszóbb, mint a polietilénből készült, de a kifáradás vagyis a megnyújtás utáni rugalmasságcsökkenés mindkettőre jellemző igaz, nem egyforma mértékben.