Az első fagyálló anyagok metanolból készültek

 

A legelső, a 20. század elején széles körben alkalmazott fagyálló anyag a metanol volt. Ugyan a metanol csökkentette a hűtővíz fagyáspontját, ám alacsony forráspontja és kicsiny fajlagos hőkapacitása miatt nem bizonyult hatékonyabb hűtőfolyadéknak, mint a víz önmagában.

 

Ráadásul a víznél hamarabb párolgott el, így koncentrációja is folyamatosan csökkent. Így az 1930-as években a gépjárműmotorok hűtésénél korszerűbb fagyálló anyagokat kezdtek alkalmazni. Napjainkban már inkább csak ablakmosó folyadékokban fordul elő.

 

Fagyálló folyadék etilénglikollal

 

1927-ben került először forgalomba a még ma is igen elterjedt etilénglikol alapú fagyálló folyadék. A leggyakrabban alkalmazott egyharmados, illetve fele-fele arányú hígításban mínusz 19, illetve mínusz 38 Celsius fokig is fagyásvédelmet jelent. A legkisebb megengedett, kétharmados hígítás esetén pedig mínusz 69 Celsius fokig nyújthat védelmet.

 

Az etilénglikol mérgező, a becsült halálos dózis 100 ml körül mozog, alkohollal fogyasztva ez az érték magasabb. Az etilénglikol felszívódása után a májban lévő alkolhol-dehidrogenáz közvetítésével oxálsavvá alakul, amely átmeneti zavartság után néhány órán belül súlyos veseelégtelenséget és kómát okozhat. A fatális mérgezést - akárcsak a metanol fogyasztásakor - a toxikus anyagcseretermékek képződéséért felelős enzim kompetitív gátlásával, vagyis etil-alkohol (szeszesital) adásával lehet elkerülni. Az etilénglikol-mérgezés elkerülése érdekében a fagyállót általában a keserű denatonium-benzoáttal keverve hozzák forgalomba, hogy a kellemetlen íz elriassza az óvatlanokat.

 

Az etilénglikol nemcsak fagyálló tulajdonsága miatt fontos: a víznél jóval magasabb forráspontja révén a hűtővíz felforrását is megakadályozza, akárcsak a propilénglikol.

 

Kevésbé mérgező a propilénglikol

 

A propilénglikol az etilénglikolhoz képest sokkal kevésbé mérgező. Ez a másik legszélesebb körben alkalmazott fagyálló alapanyag. Hagyományosan 30 illetve 60 térfogat százalékos hígításban alkalmazzák, amellyel mínusz 46, illetve mínusz 73 Celsius fokos fagyáspont érhető el.

 

A propilénglikol alapú fagyállók sorbitol szurfaktánsokat (szorbitán-monooleát, szorbitan-monolaurát, szorbitán-monosztearát) is tartalmaznak 0,1-1 térfogat százalékban. Ezek csökkentik a felületi feszültséget és gél állagot kölcsönöznek a hűtőfolyadéknak, ami szintén gátolja a jégkristályok kialakulását, és csökkenti a fagyáspontot.

 

A hűtőfolyadék élettartamát szerves savakkal nyújtják

 

A fent említett alkoholok korrozió- és fagyásvédelme nem tart örökké, és relatíve gyakran kéne cserélni a gépjárművek hűtőfolyadékát, ha nem alkalmaznának olyan szerves savas inhibitorokat, amelyek megnyújtják a hűtővíz „élettartamát”, lehetővé téve, hogy 3-5 évente vagy 150 ezer kilométer megtétele után kelljen csak hűtővizet cserélni.

 

A szerves sav alapú - úgynevezett Organic Acid Technológiával (OAT) készült - fagyállók leggyakrabban szebacátot vagy 2-etil-hexanoátot (2-EHA) tartalmaznak, és hosszú távú korrózióvédelmet biztosítanak .

 

A szerves savak bevezetése előtt a korrózió ellen szilikátokat és foszfátot alkalmaztak a hűtőfolyadékok élettartamának növelésére. Ezek az inhibitorok azonban rövidéletűek, emiatt gyakoribb cserét igényeltek. A szerves savaknál hamarabb kialakuló hatásuk miatt egyes gyártók foszfát és szerves savak együttes alkalmazásával igyekeznek optimális korrózióvédelmet biztosítani.

 

Festékanyagok

 

A legtöbb fagyálló valamilyen színezőanyagot is tartalmaz. Hagyományosan az etilénglikol és propilénglikol alapú folyadékok zöld vagy kék színűek, míg a szerves sav alapú fagyállók rózsaszínű, narancs vagy vörös festékanyagot tartalmaznak. Mára azonban a gyártók egyéni színjelzése miatt önmagában a hűtőfolyadék színére nem hagyatkozhatunk: két ugyanolyan színű fagyálló összetétele igencsak eltérhet egymástól, és markáns színkülönbség ellenére is lehet hasonló az összetétel.

 

„Miért csak - 35 fokig működik?”

 

A fentiekből kitűnik, hogy a fagyállók nem csak mínusz 35 Celsius fokig őrzik meg fagyásgátló hatásukat, akár mínusz 50 fok alatt is védelmet nyújthatnak, ám ez a tulajdonságuk nagymértékben függ a fagyálló összetételétől és a hígítás mértékétől.