A téli álomnak a hibernálódást nevezik, azaz azt az állapotot, amikor az állatok a testhőmérsékletüket a környezet hőmérsékletének közelébe csökkentik, s jelentősen lecsökkentik szívverésüket és légzésüket is. A medvék ugyan nem hibernálódnak, de alszanak téli álmot.

„Normális esetben, Közép-Európában a medvék a télre való felkészülést szeptemberben kezdik el. November elejéig testsúlyokat húsz-huszonöt százalékkal megnövelik, jelentős zsírréteget halmozva fel” – mondta kérdésünkre Kuli Bálint, a veresegyházi Medveotthon vezetője. Amint lehullik a hó, barlangba, földbe ásott lakba, ritkább esetben egy fán keresnek menedéket, s merülnek álomba. Táplálékot nem vesznek magukhoz, szívverésüket lelassítják, de testhőmérsékletük jelentősen nem csökken. Az anyamedve szinte kómában, általában januárban hozza napvilágra utódait. A téli álom idején egy-négy bocs születik, de ritkaságszámba megy, ha három is közülük megéri a felnőttkort. Édesanyjuk a téli álom alatt nem igazán foglalkozik velük – nincs is magánál –, de a bocsok megtalálják az emlőt, s ellátják magukat. A kicsinyek két évig maradnak anyjukkal.